GÉMKAPOCS

KESZTHELYI TÁRSASJÁTÉKOS KLUB A GOLDMARKBAN

Társasjátékos kihívás 2016/32

2016. január 6.

Társasjátékos kihívás 2016/32

Nem tudom, hallottatok-e a Reading Challenge-ekről – ezeknek az a lényege, hogy az év elején vállaljuk, hogy bizonyos számú könyvet elolvasunk egy év alatt, amelyek megfelelnek a kihívásban meghatározott feltételeknek. Én ennek hatására elkészítettem egy 2016-os társasjátékos kihívást – akinek van kedve, csatlakozzon hozzá(m)!

2016-ban játssz legalább egy olyan társasjátékkal, amely megfelel az alábbi lista valamelyik pontjának.

Tovább olvasom

Penny Press

2015. augusztus 16.

Penny Press

SZUBJEKTÍV Ez a játék volt a legelső teljesen önálló Kickstarter rendelésem. Korábban már vettem részt közös rendelésekben, de mivel erre nem szerveződött, s nekem nagyon megtetszett a projekt, belevágtam egyedül. Persze rögtön el is követtem a zöldfülü kickstarter-szűzek legalapvetőbb hibáját: nem vettem észre, hogy a játék nem EU-firendly, úgyhogy majd egy évvel később, amikor a FedEx bejelentkezett nálam, hogy jön a játék, hidegzuhanyként ért a hír, hogy még vámáfát is kell fizetnem rá. Egyszóval iszonyú drága volt ez a játék, “józanul” tuti nem fizettem volna érte ennyit. Meg se mondom, mennyit. Viszont elmondhatom, hogy nagy eséllyel az enyém az egyetlen példány Penny Press az egész országban :) Maga a játék egyébként nagyon tetszik. Naná, pont ezért backeltem annak idején. A 19. század végén járunk, a bulvár-újságírás (h)őskorában, amikor a műfaj megszületett. A játékban lapkiadók vagyunk, a riportereinket a jobbnál jobb cikkekre kell ráuszítanunk, hogy nekünk legyen a legmenőbb címlapsztorink. Szerintem a téma és a játékmechanika is elég egyedi, nagyon hamar nagyon megszerettük. Nem is hosszú, háromnegyed óra alatt általában le is megy egy parti, és öten is tudjuk játszani. Viszont egy kis kritikám azért van. A játék – az eredeti szabályokkal – túl könnyű. Pontosabban van egy olyan könnyen kitalálható technika, amivel biztos a győzelem, viszont a módszer eléggé tönkre vágja a közös játékélményt. Ezt majd a játékmenet bemutatása után kifejtem, itt csak jelezni akartam, hogy mint sok kickstarteres játéknál, a szabály ezúttal sem 100%-os. De sebaj, két ponton módosítottunk az eredeti szabályokon, és máris helyére zökkent minden, így már tökéletes :) AMI A LEGJOBBAN TETSZIK BENNE… A téma és a játékmechanika összhangja – illetve maga a mechanika. Szerintem egyedi, ötletes, pofonegyszerű megtanulni, élvezet játszani vele. A JÁTÉK LÉNYEGE A játéktáblán négy különböző méretű, és öt különböző témájú cikk érhető el. Ezeknek van egy hírérték-jelző sávjuk, illetve minden témának egy külön bónusz sávja is. A játékosoknak pedig van fejenként egy címlap táblájuk és öt munkára fogható riporterük. A játék elején, illetve minden megjelenés után felcsapunk hírkártyákat, amelyek megmutatják, az adott napon milyen témák lesznek vezető hírek, azoknak a jelölőit léptetjük előre a bónusz sávon, milyen új cikkek kerülnek elő, illetve ha valaki kiadott egy újságot, annak hova kell tennie a következő kiadáskor a kötelező hirdetését. Ez ugyanis egy kicsit nehezíteni fogja majd a lapszerkesztést. A játék nem oszlik körökre és fázisokra – egyszerűen elkezdjük, s onnantól kezdve a játék végéig egymás után hajthatunk végre egy-egy akciót. Mindösszesen négy akció...

Tovább olvasom

Colt Express

2015. augusztus 14.

Colt Express

SZUBJEKTÍV Az idei év talán legfelkapottabb játéka, óriási a hájp körülötte (de szép és ízes magyar szó ez: “hájp”), teljesen jogosan meg is nyerte idén a halhatatlanságot jelentő Spiel des Jahrest családi játék kategóriában. Bár szerintem messze a 3D-s kivitelezés viszi a hátán a népszerűségét. De sebaj, mindegy, hogy egy társasjáték melyik innovatív összetevőjével szerez tengernyi új rajongót, megérdemli a dicsőséget! Király partijáték! Az egyetlen dolog, ami nem tetszik, a rengeteg kiegészítő díszlet-mütyür, amiket tök fölöslegesnek tartok, mert az összerakható mini karton-kaktuszokat úgyis mindig feldöntjük vagy elsöpörjük játék közben, csak a probléma van velük. De ez legyen az én bajom. AMI A LEGJOBBAN TETSZIK BENNE… A vonat. Mint mindenkinek :) Óriási ötlet, önmagában megszeretteti a játékot. Már egy éve fejlesztek egy társast a Star Wars univerzumban, úgyhogy a Colt Express sikerét látva magam is nekiálltam megtervezni a kinyomkodható kartonalakrészekből összerakosgatható Halálcsillagot. Csak vicceltem. A JÁTÉK LÉNYEGE Először is van az a sokszor emlegetett, nagyon dizájnos kartonvonatunk – ez van a játéktábla helyett. A cowboyaink ezen a vonaton fognak vagonról vagonra ugrálva fosztogatni, lövöldözni vagy verekedni. Minden játékosnak van egy karaktere, amelyek eltérő képességekkel rendelkeznek, és egy kártyapaklija, ami viszont ugyanazokat a lapokat tartalmazza, csak eltérő színben. A játék hat körből áll, ehhez húzunk öt állomás, és egy végállomás kártyát. Ezek a kártyák mutatják meg, hogy az adott körben hány akciókártyát játszhatunk ki, illetve van-e valamilyen különleges esemény, ami mindenkire hatással van. Ezután felhúzunk a saját kártyapaklinkból hat lapot, és ezzel az indulókészlettel nekifoghatunk az Orient Express utasainak, illetve saját rabló kollégáink módszeres kirablásához. A szerelvényekre különböző értékű kincsek kerülnek, ezeket kell majd megszereznünk. Az akciókártyáink között van kétféle mozgás kártya, az egyikkel oldalirányba, a másikba fel a tetőre, vagy le a tetőről tudunk mozogni, van bunyó kártya, aminek a kijátszásával a velünk azonos kocsiban álló rablótársakat vághatjuk pofán, hogy ijedtükben elejtsék a nálunk lévő kincses zsákokat, és vannak lövöldöző kártyáink, amikkel a szomszédos kocsikban lévőket tudjuk lepuffogtatni, hogy ennek következtében tele legyen a kártyapaklijuk bosszantó ballanszot jelentő lövéskártyákkal. Ezen kívül tartózkodik a vonaton egy sheriff is, akit szintén vagy mi mozgatunk egy erre szolgáló lappal, vagy a játék mozgatja, és természetesen ő nem velünk van, ezért jobb elkerülni. Az egyszerűbb játékstílusban minden körben újrakeverhetjük az egyre több semmire nem jó találat-lappal bővülő paklinkat, a haladó játékban viszont dobó és húzópaklikat halmozunk belőlük. Ja, és amit még nem mondtam: a lapok egy részét mindig nyilvánosan, egy állandóan változó másik részét...

Tovább olvasom

Waggle Dance

2015. augusztus 5.

Waggle Dance

SZUBJEKTÍV Kickstarteres játék – amióta felbontottuk, családi-baráti kedvenc lett. Kocka-méhecskékkel gyűjtjük a nektárt, hogy minél hamarabb és többet mézzé alakítva mi legyünk a legkirályabb méhkirálynők! Sajnos kifogtam egy hiányos példányt, egy kártyalap hiányzott a dobozból. Írtam a kiadónak, hogy mi a nagy helyzet, három napon belül már a postaládámban is volt egy kedves kísérőlevéllel egyetemben. Respect! Magunk fordítgattuk a szabályt, mert sehol semmilyen infót nem találtunk a játékról magyar (net)földön. Mire épp belerázódtunk a játékba, s néhány parti után már úgy éreztük, végre kisujjunkban az egész cucc, meglátogatott minket a jemes-társasjátékprofesszor Kiss doktor a családjával, ránéztek a társashalomra a nappalinkban, s amikor felfedezték a Waggle Dance-t, Csaba örömmámorban tört ki: de hisz épp most fordította le a szabályfüzetét! Végre ki is próbálhatja :) Juhééé, nincsenek véletlenek, a társasjáték-istenek bölcsen vezérlik lépteinket (és dobásainkat). Szubjektív zárszóként: a játék nagyon tetszik, de nekünk szükségünk volt néhány apróbb háziszabályra, mert pár helyen billegett a játékegyensúly. AMI A LEGJOBBAN TETSZIK BENNE… A méhecske-kockák menedzselgetése. Ötletesen van megoldva, kifejezetten élvezetes elfoglaltság. A JÁTÉK LÉNYEGE Szakzsargonnal élve: kockavezérelt munkáselhelyezős játék – a Castle of Burgundy kistestvére, persze teljesen más témával és körítéssel. A játék elején kapunk hat méhecskét és három kaptárlapot – ez utóbbiakat kell átfordítgatnunk a sárga felére, jelezve, hogy megteltek mézzel. Akinek legelőször lesz 5-7-9 ilyenje (játékhosszúságtól függően), az nyert. A méheink színes dobókockák – persze sokkal több van belőlük, de az elején csak egy kisebb csapatot kapunk belőlük. Minden kör elején dobunk az összes méhecske-kockánkkal, majd egyesével felpakolhatjuk őket a kártyákból kialakított játéktér munkamezőinek megfelelő számmal jelzett helyeire. Van olyan “állomás”, ahol újabb kaptárelemet szerezhetünk, ahol újabb méhecskéket keltethetünk, hat különböző színű virág, amelyeknek kis színes fakocka-virágporaiból négy egyformát összegyűjtögetve tudunk egy sejtet átforgatni, illetve cserélgethetünk, kiszállíthatunk, vagy a véletlenszerű kombinációban kiválasztott “méhkirálynő kártyákból ” húzogathatunk magunknak, amelyek bónusz akciókat adnak a játékunkhoz. A játék során egyre több méhecskénk lesz, a kezdeti hatot elég simán fel lehet tornászni tíz-tizenkét dolgozóra, s úgy már igazán jó kis összecsapások lehetnek a különböző munkaállomásokon. A szabályok egyszerűek, a játék pörgős, egy parti lemegy egy bő óra alatt, s működik két fővel is, néggyel is. Jópár játék után azonban egyértelmű, hogy van néhány (a többihez képest) túl erős kártya, amelyek elég rendesen megborítják a játék- és erőegyensúlyt, ezért mi azokat félretettük. Amúgy is 14 kártyatípusból kell játékonként tízet választani – hát nálunk ebben a választásban lett egy kis tudatosság. A másik házi szabálymódosításunk, szintén 4-5 játék...

Tovább olvasom

Hollywood

2015. március 14.

Hollywood

Mi fogott meg a játékban? Őszinte leszek: szinte minden esetben a játékmenet, a mechanikai elem a döntő a számomra egy társasjáték esetében, ezúttal azonban a filmes téma és a nagyon látványos dizájn miatt szálltam be a támogatásba. És éppen a játékmenettől tartottam leginkább, mert a 7 Csoda, amihez sokan hasonlítják, nekem valahogy nem lett a kedvencem. Szerencsére a Hollywood sokkal jobban sikerült – vagy talán pontosabb, ha azt írom, nekem sokkal jobban tetszik. A filmkészítés ráadásul jobban átélhetőbb és érdekesebb, mint az ókori birodalomépítés, nem beszélve arról, hogy a draftoláson túli játékelemek a Hollywoodban szerintem sokszínűbbek, mint a 7 Csodában (kiegészítők nélkül értve).

Tovább olvasom
Tovább is van...12345...Last »