GÉMKAPOCS

KESZTHELYI TÁRSASJÁTÉKOS KLUB A GOLDMARKBAN

Dixit

2014. április 8. |

SZUBJEKTÍV

Ennek a bájos fiatal hölgynek a nevét (Marie Cardouat) aranyba kellene vésni a Dixit egyszerre szemet gyönyörködtető és hihetetlenül okos képei miatt. A játékszabály nagyon egyszerű, az eredmény pedig nagyon élvezetes, arról nem is beszélve, mennyire jó hatással van a kreativitásunk, a fantáziánk, a beszédkészségünk, a hangulatunk és a társasági életünk fejlődésére. A játék eszenciáját ugyanis a képek adják (minden más felesleges körítés a dobozban). Amikről beszélnünk kell – mert hogy ez a játék lényege. De annyira jók a képek, hogy minden egyes darabját hosszú percekig lehet nézegetni,  mire minden apró részletet felfedezünk rajta, és minden egyes képről történetek sokaságát lehet kitalálni. Nagyon-nagyon okos festmények, rendkívül színvonalas minőségben, és az én ízlésemnek abszolút bejövős stílusban. Ráadásul igazi partijáték, négynél kevesebben nem is érdemes játszani, de a felejthetetlen hangulathoz legalább 6-8 ember kell.

És még egy nagyon lényeges tudnivaló: a dixit a latin dico ige befejezett, kijelentő módú, aktív, tehát cselekvő egyes szám harmadik számban ragozott alakja, ami szó szerint azt jelenti: elmondott, elszónokolt, esetleg elénekelt. Csak hogy tudjátok!

A JÁTÉK LÉNYEGE

Mindenki kap hat lapot az alapjáték 82 különböző műalkotása közül. (Minden kiegészítő még ugyanennyi új lapot jelent!) A soron lévő “mesélő” egyet kiválaszt, és mond róla valamit – általában egy mondatot, és lefordítva az asztal közepére teszi. Ezután mindenki kiválasztja a saját kezében lévő lapok közül azt, amelyik a legjobban ráillik a mesélő mondatára, és lefordítva az összes többi játékos is beteszi a kupacba a saját kártyáját. Aki nem játszott még Dixitet, valószínűleg nehezen hiszi el, hogy bármit is mondott a mesélő a saját képéről, szinte biztos, hogy mindenkinek lesz legalább egy olyan lapja, ami szintén  illik az elhangzott mondathoz. Mert ennyire jók a képek, komolyan! Ha mindenki berakta a saját lapját, összekeverjük a középre tett lapokat és felfordítjuk őket, majd minden játékos megpróbálja kitalálni,melyik volt a mesélő lapja.

A mesélő kihívása az, hogy olyan mondatot mondjon a képéről, ami nem túl magától értetődő, mert ha mindenki kitalálja, melyik volt az övé, akkor ő nem kap egy pontot sem. Ha viszont annyira elvont dolgot mond a saját képéről, hogy senki nem találja ki, mert mindenki más valaki más lapjára szavaz, akkor se kap pontot. A mesélő csak úgy jön ki jól, ha olyan sokféleképpen értelmezhető mondatot tud mondani, amit van, aki kitalál, és van, aki viszont nem. A többieknek pedig azért érdemes minél jobb lapot tenni a mesélő mondatára, mert mindenki játékos után, aki a mesélő lapja helyett a miénkre szavaz, mi is pontokat kapunk.

“Nos, a játék mindösszesen ennyi. Mégis remekül működik. Tele van abszurditással, lehetetlen helyzetekkel, próbálkozásokkal. A játék nagy érdeme, hogy nem csak a mesélőt, hanem a többi játékost is kreativitásra készteti. Pörgős, sok nevetéssel járó játék. Az ember – csakúgy, mint tánc esetén – ösztönösen nevet és mosolyog játék közben. Remek szórakozás és kikapcsolódás!” (Húzópakli)

Íme egy példa:

A mesélő mondata így hangzik:

“Te jó ég, nem hiszek a szememnek!”

Nos, tessék kitalálni, melyik volt a mesélő lapja :-)

KIEGÉSZÍTŐK ÉS JÁTÉKVARIÁNSOK

Szerencsére sorra jelennek meg itthon is a Dixit kiegészítő moduljai – mindegyikben újabb 82 csodálatos kártyával. Eddig három doboz kapható, a negyedik pedig épp megjelenés előtt áll, úgyhogy hosszú ideig lesz mivel játszani. Szerény javaslatom szerint érdemes a kiegészítőket fokozatosan bekeverni a pakliba, vagy az új paklikat csak akkor elővenni, ha kiismertük már a meglévőket, mert tapasztalatom szerint ha sokat dixitezünk ugyanazokkal a kártyákkal, előbb-utóbb kialakulnak a rutin történeteink és mondataink egy-egy képhez, és így kicsit értelmét veszti a játék. A kiegészítőkkel azonban van már annyi lapunk (ha mindent összeadunk, akkor 492 kártya!), hogy nagyon sokáig el lehet húzni az ilyen rutin kialakulását, ha okosan “beosztjuk” őket.

A Dixit bővítődobozok mellett megjelent egy önálló nagydobozos játék, az Odyssey, ami tulajdonképpen ugyanolyan Dixit, mint a Dixit, csak kapunk a kártyák mellé egy borzalmas és használhatatlan pontozólapkát – a kártyák miatt azonban mindenképpen érdemes ezt is beszerezni, mert ez egy újabb pakli kiegészítő.

Végül megjelent egy Dixit Jinx című variáns is, ami már rendesen eltér az alapjátéktól, nem is keverhető vele, amolyan kistestvérszerűség. Itt is képekkel játszunk, de már nem a meséé, hanem a gyors asszociációé a főszerep. Nagyon jó áron került a magyar boltokba, de jelenleg már sajnos nem lehet kapni.

SZABÁLYOK ÉS JÁTÉKISMERTETŐK

KINEK AJÁNLJUK?

Mindenkinek – szó szerint! Családoknak és baráti társaságoknak. Akinek élénk fantáziája van, azért, mert kiélheti – akinek meg nincs, azért, hogy legyen. Mi már dixiteztünk táborban, vonaton, osztálytalálkozón, kreatív tanításról szóló tréningen és főiskolai prezentáció részeként is. De ajánljuk még szókincs-anorexiában szenvedőknek és  nyelvtanulóknak, szülőknek élő esti mese generátorként a gyerekágy mellé, házaspároknak, ha tíz év után már nincs miről beszélgetni… Egyszóval ez az a játék, amit kötelezővé kellene tenni minden otthonban és iskolában.

A KLUBUNKBAN JELENLEG ELÉRHETŐ

  • Dixit – alapjáték
  • Dixit 2.

A játék teljesen nyelvfüggetlen.

Hozzászólás