GÉMKAPOCS

KESZTHELYI TÁRSASJÁTÉKOS KLUB A GOLDMARKBAN

Eclipse – a világűr meghódítása

2014. november 25. |

SZUBJEKTÍV

Az Eclipse a világranglista 8. helyén tanyázó űrstratégiai játék – az a fajta, ami pont elég összetett és hosszú egy kiadós játékhoz, viszont mégis könnyen átlátható, nem kell állandóan a szabálykönyvet bújnunk, hogy akkor mi hogyan is van. A tálalás (értsd: a játék előkészítése) jó negyed óra, persze csak ha mindenki segít, és a tapasztalataink alapján egy átlagos hat személyes étkezőasztal épp csak szűkösen elég, nálunk a meghódítható űrt jelképező hexák a játék második felében már rálógnak mindenre, a saját játékostábláinkra, a technológia lapra, a poháralátétekre, a radiátorra és a kanapéra is… Persze ez csak a mi problémánk, úgy tűnik, lassan be kell szereznünk egy még nagyobb asztalt a nappalinkba. De a társasokért mindent!

A játékot lehet játszani konfliktuskerülő módon is, vagyis nem kötelező egymást szeletelnünk, van elég felfedezhető szektor a nyugodt egymás mellett éléshez is, de mi a harmadik “békés” játék után ezt a verziót meguntuk. A valósággal ellentétben itt az űr véges, előbb-utóbb szűkösen leszünk, ha mindenki csak területet foglal, és igazi ellenfelek ellen mégis csak nagyobb kihívás egy sci-fi stratégia, mint az ősök kóbor űrhajói ellen, amikbe időnként belebotlunk a pályán való kóborlásaink során.

Nem véletlen az előkelő BGG-helyezés, játékélményt tekintve legalább olyan kaliberű gémer játék, mint az Agricola, csak itt nem mezőket szántunk fel, hanem a világűrt hódítjuk meg, és nem birkákat tenyésztünk, hanem űrhajókat építünk – hogy aztán a neutronbomba technológiát is kifejlesztve az elfoglalt bolygók lakosságát egy gombnyomással pusztíthassuk el. Na jó, ebben nem hasonlít az Agricolára… Nálam a nem túl sok 10/10 pontos játék közül ez az egyik!

AMI A LEGJOBBAN TETSZIK BENNE…

A lakosságunk kitelepítésével felszabaduló forrásfelhalmozó mechanizmus. Az Eclipse-ben találkoztam ezzel először (de ilyen van például a Terra Mysticában is), és nagyon bejött.

A JÁTÉK LÉNYEGE

A játék elején el kell döntenünk, milyen fajjal leszünk. Választhatunk emberi frakciók és földönkívüli fajok közül. Minden játékostábla két oldalú, ha teljesen kiegyenlített játékot akarunk, akkor mindannyian lehetünk emberekkel, azok tulajdonságai egyformák, az idegeneknél azonban minden fajnak más és más az erőssége illetve gyengesége.

Miután kiválasztottuk a saját játékostáblánkat, jön a macerás rész: fel kell rá pakolnunk a rengeteg kicsi népességkockánkat. A lakosságunknak három csoportja van aszerint, hogy milyen típusú bolygókra telepíthetjük ki őket: nyersanyag kitermelők, pénztermelők és tudósok – kockák mind. Minél többet ebrudalunk ki belőlük az űrbe, pontosabban az általunk uralt űrszektorok bolygóira, annál több pénzünk, építési és technológiai pontunk lesz, amiből fejleszthetünk és építkezhetünk.

Másodszor vannak úgynevezett befolyáskorongjaink – ezek egyrészt akciókorongok, másrészt az elfoglalt szektoraink azonosítói. Addig pakolhatjuk a korongjainkat a különféle akciómezőkre és szektorokra, amíg egyrészt van belőlük (mert hamar fogynak ám), másrészt amíg bírjuk pénzzel a nagy akciózást. A korongok alatt ugyanis ott a kolóniánk fenntartási költsége. Vagyis minél több ilyen korongot használunk fel, annál többe fog ez nekünk kerülni – és ebben a játékban nincs se hitel, se árfolyamgát, ha nem tudsz fizetni, nem hogy megáll az élet, hanem vissza is fejlődik, mivel vissza kell venned a befolyáskorongjaidat a már elfoglalt szektoraidról.

A táblánkon van még egy technológiasáv, ahol a tudósaink révén mindenféle nagyszerű technológialapkához juthatunk, amikkel azután végre lesz lehetőségünk mindenféle kütyüvel felszerelni az egyébként induláskor meglehetősen fapados – sőt, fapad nélküli – űrhajóinkat. Tehát a játék lényege, hogy elmegyünk kutakodni az űrbe, ha bolygót találunk, akkor kitelepítjük rá a népünket, ebből lesz tudásunk, építőanyagunk és pénzünk. A tudásból technológia lesz, abból pedig alkatrészek – meghajtó, generátor, fegyver, pajzs, windows XP. Az építési pontokból fejleszthetjük a flottánkat – vehetünk háromféle űrjárgányt, báziscsillagot, mobil űrállomást a kockaemberkéinknek vagy monolitot. Ha felszereltük a hajóinkat, akkor pedig irány a zűr! A harc ugyanis ebben a játékban nem elkerülhető elfoglaltság. Alapból van egy “gépi ellenségünk” – ők az ősök. Úgyhogy az Űrodüsszeia 2001-től kezdve a Csillagkapuig van itt minden jóság. Az ősök tehát ott tanyáznak egy rakás űrszektoron, amit addig el sem foglalhatunk, amíg ki nem lőjük őket. Másrészt előbb-utóbb fellép némi érdekellentét a szomszédainkkal is, úgyhogy túl sokáig a játékostársak ledarálása sem halogatható.

Egyszóval a játék egy igazi űrgazdálkodós-stratégiázós-wargame. A legnagyobb erénye, összehasonlítva például az Imperium Galacticával, hogy nincsenek benne kártyák – az egész olyan euró, hogy öröm nézni játszani! A szabályok könyvből tanulva hosszadalmas és nyögvenyelős, elmagyarázva viszont pofonegyszerű – elég volt 2-3 játék ahhoz, hogy a vaskos füzetet többé elő se kelljen venni.

KIEGÉSZÍTŐK

Szerencsére vannak! Szerencsétlenségemre nekem még nincsenek meg – de ami késik, az nem múlik! Két nagy doboz vár még ránk (rám is), rengeteg technológia lappal, kiegészítővel, új fajokkal, fajokra jellemző egyedi űrhajókkal, mindenféle nyálcsorgató finomsággal, kilenc játékosra elegendő hozzávalókkal. Alig várom már, hogy szert tegyek rájuk – aztán legfeljebb leköltözünk a padlóra.

SZABÁLYOK ÉS JÁTÉKISMERTETŐK

KINEK AJÁNLJUK?

Sci-fi rajongóknak, stratégáknak, gémereknek és hatalmas asztallal rendelkezőknek! Nyelvtudást nem igényel, ami nagy pozitívum egy ilyen összetett játéknál!

A KLUBUNKBAN JELENLEG ELÉRHETŐ

  • Alapjáték

KÉPMUTATÁS

Hozzászólás