GÉMKAPOCS

KESZTHELYI TÁRSASJÁTÉKOS KLUB A GOLDMARKBAN

Rettegés Arkhamban

2014. november 27. |

SZUBJEKTÍV

Lovecraft az egyik abszolút kedvenc íróm. Ebből következik, hogy az Arkham az egyik kedvenc játékom. Az eredeti 2005-ben debütált, és megjelent magyarul is, de gyakorlatilag azonnal el is fogyott. A különböző társasjátékos fórumokon szinte egymást ölik az emberek egy-egy felbukkanó hazai kiadásért, nekem sikerült is egy ilyen csatát megnyernem, úgyhogy mi is rendelkezünk egy felbecsülhetetlen értékű magyar verzióval. Szerintem az egyik legösszetettebb játék, és a maga 3-6 órás alap játékidejével felejthetetlen élményt jelent, mivel teljesen más a játékmenete, mint az átlag európai típusú családi társasjátékoknak. Ez a gémer társasjátékok (egyik) csúcsa, hihetetlenül izgalmas, hangulatos, komplex és tartalmas játék. Akinek van kedve és ideje kipróbálni, akár klubon kívül is, csak dobjon rám egy emailt vagy facebook üzenetet, és biztosan tudunk időpontot egyeztetni rá!

AMI A LEGJOBBAN TETSZIK BENNE…

Nem is kérdés: a Lovecraft-feeling. Azonnal beszippant!

A JÁTÉK LÉNYEGE

Először is, ez egy horror kalandjáték, amelyben meg kell mentenünk az 1920-as évekbeli Arkham városát a dimenziókapukon keresztül özönlő szörnyektől és szörnyűségektől. Másodszor, ez kooperatív játék, vagyis a játékosok együtt vannak a “játék ellen” – akár egyszerre nyolcan is. De a játék még így is piszkosul nehéz küzdelmet jelent. Ha esetleg rutinos retroterminátorrá edzene bennünket a néhány hónapon keresztül, napi nyolc órában nyomott arkhamozás, sorban előszedegethetjük a kiegészítőket, vagy a nehezített szabályokat tartalmazó úgynevezett scenariokat, és máris mehetünk kétkörönként a kórházba vagy az elmeosztályra. Mármint a játékban, ha ugyanis lenyomnak a szörnyek, és nem halunk meg, “csak” elájulunk vagy elveszítjük a józan eszünket a kalandok során, akkor ez a két hely vár bennünket a játéktáblán.

És ha már szóba jött a játéktábla… van egy rendesen hatszemélyes asztalunk, amit direkt a társasozáshoz vettünk, nos csak az alapjáték gyakorlatilag teljes mértékben el is árasztja a teljes területét, de úgy, hogy a nyomozók karakterlapjai és különféle kártyái, tokenjei, trófeái, jelzői már szinte el sem férnek rajta. A tábla sem az a zsebnaptár kategória, és csak kártyapakliból 21 különböző jár az alapjátékhoz. Rendszeresítettünk műanyag tároló edénykéket a különféle egyéb alkatrészeknek, abból kell nyolc, plusz van egy zsáknyi szörnyünk, és ahogy az előbb említettem, minden egyes játékosnak egy fél négyzetméternyi külön cucca. Úgyhogy az Arkham-nak már a területigénye is tekintélyt parancsoló.

A játék sztorija szerint a játékosok nyomozókat alakítanak, akik föl-le rohangálnak Arkham városának különféle helyszínei között, részint nyomokat keresgélni, részint különféle cuccokat, fegyvereket, varázslatokat vásárolgatni, de legfőképpen szörnyeket irtani és az állandóan megnyíló dimenziókapukat sorra visszazárogatni. Minden helyszínen valamilyen esemény történik velünk, amire reagálnunk kell, és a dimenziókapukat csak úgy zárhatjuk le, ha az előbb beszippant és átrepít bennünket valamelyik idegen és rettenetes világba, amin szintén keresztül kell küzdenünk magunkat, legyőzve számtalan próbát és szörnyet, hogy Arkhamba visszakerülve végül bezárhassuk a szörnyűségeket árasztó túlvilági átjárókat. Persze amíg mi egy ilyen kapu bezárását végigszenvedjük, addig három-négy új úgyis megnyílik más-más helyszíneken, úgyhogy nem fogunk unatkozni. A szörnyek pedig annyira félelmetesek, hogy ha nem veszítjük el a józan eszünket pusztán a látványuktól, akkor vagy menekülnünk kell, vagy harcolnunk, ezeket addig váltogatva, míg végül valamelyik fél el nem tűnik a másik útjából. Ráadásul ha nem végezzük elég hatékonyan a szörnytisztogató és kapucsukogató munkánkat, akkor a városban egyre csak növekedni fog a rettegésszint, ami miatt bezárnak a boltok, elfogynak a támogató lehetőségeink, és előbb vagy utóbb felébred a játék főgonosza, a Mérhetetlen Vén, aki aztán az esetek kilencven százalékában gond nélkül amortizálja le az összes nyomozót.

A kerettörténet nagyon ütős, Lovecraft nem véletlenül a horror egyik klasszikusa, a játék pedig olyan szinten ki van dolgozva, hogy minden nyomozóhoz nem csak teljesen egyedi karaktereket kapunk, hanem szinte egy komplett élettörténetet is. Rengeteg esemény történik körülöttünk, és a szörnyek is rendelkeznek egy kis bemutatkozó névjegykártyával, hogy ne csak a harci értékeikre kelljen figyelnünk, hanem a hangulatba is beleilleszthessük őket.

KIEGÉSZÍTŐK

Az Arkham Horror alapjátékhoz négy nagy, és négy kis dobozos kiegészítő jelent meg – ezeket viszont már kizárólag külföldiül szerezhetjük be. Ha mindegyikkel játszani akarnánk egyszerre, ahhoz legalább egy pingpongasztalra lenne szükség – de persze nem feltétlenül erre lettek kitalálva a kiegészítők. A lovecraft-világ különböző helyszíneit és szereplőit csatolják hozzá az alapjátékhoz, és nem csupán rengeteg új nyomozót, szörnyet, mérhetetlen vént, tokent, több ezernyi kártyát kapunk a játék színesítéséhez, hanem teljesen új játékmechanikákat is hozzátesznek az alapjáték amúgy is elég komplex és bonyolult szabályaihoz.

A Fantasy Flight Games által kiadott Cthulhu játékcsaládnak egyébként több tagja van, ide tartozik a középső testvér Eldritch Horror, a kistestvér Elder Sign, és az unokatestvér Mansions of Madness is – mindegyik a maguk kiegészítőivel együtt, valamint létezik egy LCG kártyajáték-család is, a Call of Cthulhu. De ezekről úgyis írok majd külön bemutatót :-)

SZABÁLYOK ÉS JÁTÉKISMERTETŐK

KINEK AJÁNLJUK?

Aki szeretne kipróbálni igazi “ottalvós” gémer kalandjátékot, aki bele tudja élni magát a szerepekbe, történetbe, hangulatba, aki vonzódik a horror-thriller akciókhoz, aki szereti a reménytelennek tűnő kihívásokat, és szívesen játszik csapatban. Ja, és Lovecraft rajongóknak természetesen kötelező.

A KLUBUNKBAN JELENLEG ELÉRHETŐ

  • Alapjáték (magyarul)
    Kiegészítők felhalmozása folyamatban…

KÉPMUTATÁS

Hozzászólás